A skandinavisztika szakon egyik legalapvetőbb feladatunk a nyelvtanítás. Ehhez kapcsolódik fő kutatási témám: azok a horzsolódások (interferenciák) a svéd és magyar nyelv között, amelyek egyúttal kulturális horzsolódások is.

Tove Jansson finnországi svéd írónő világhírű Mumin-mesekönyv-sorozatának eredeti svéd neveit hasonlítom össze azokkal a nevekkel, amelyeket az eredeti, illetve közvetítő nyelvből készült fordításokban megismerhetünk. Megvizsgálom, hogy mit nyerünk, mit vesztünk, ha lefordítjuk beszélő nevekre ezeket, vagy ha úgy hagyjuk őket a célnyelven is, ahogy a forrásnyelvben találtuk.

Olyan svéd nyelvkönyveket elemzek, amelyek állami támogatást élveztek, és amelyek megpróbálták a svédül tanuló bevándorlókat olyan skandináv policy-kra megtanítani, mint pl. az ügyeskedés elkerülése, a becsületes adófizetés, az igazmondás, de ezt a politikai törekvésüket elleplezték.

Maj Sjöwall és Per Wahlöö, svéd krimiírók 1966-ban Magyarországon játszódó bűnügyi regénye paradicsomi állapotokat fest a forradalom eltiprása utáni Budapestről. Azt vizsgálom, hogy miért Kánaánnak tüntette fel a Volvo és Saab hazájából érkező író azt az országot, ahol Trabantot se lehetett kapni.

A szövegelemzéseken alapuló kutatásnak vannak politikai vonatkozásai is. Tove Jansson „Jön az üstökös” c. többször átírt ifjúsági meseregénye utalásokat tartalmaz a szovjet veszélyre, az atomháborús fenyegetettségre, a vizsgált nyelvkönyvek a protestáns munkaerkölcsöt népszerűsítik, Sjöwall és Wahlöö a Kádár-rendszert. Elemzésük nem érdektelen abban a világban, ahol a politikai harc csatatere a nyelv (pl. PC-beszéd) és a kultúra (pl. szobordöntés).