A poszthumanizmus olyan heterogén gondolkodási mód, mely történeti és módszertani értelemben a posztstrukturalizmus örököse, annak a búvópatakként megjelenő kritikai attitűdnek a technokulturális kiterjesztője, melyet a 20. századi filozófiatörténetben antihumanistának (is) neveztek. Ugyanakkor az az antihumanizmus fogalmába beleértett negációval és destrukcióval szemben a poszthumanizmus nem egyszerűen az „ember halálát” posztulálja, hanem arra kérdez rá, hogy hogyan változik meg az „ember” státusza a modernitás humanista projektjeinek posztmodern kritikái mentén. Kutatásomban és egyetemi kurzusaimon ennek a gondolkodási iránynak a popkulturális, esztétikai és antropológiai összefüggéseit vizsgálom.