Mikó Gábor
egyetemi adjunktus
Elérhetőségek
Cím
1088 Budapest, Múzeum körút 4/B
Szoba
I/121
Linkek
  • 6. Bölcsészettudományok
    • 6.1 Történelem és régészet
      • Történelem
Zsigmond-kori okleveles források
A kutatómunka célja a Luxemburgi Zsigmond magyar király (1387–1437) uralkodása alatt a középkori Magyar Királyság területén keletkezett okleveles kútfők szisztematikus feltárása kronológiai rendben. Ezek feldolgozása megkerülhetetlen feladat ahhoz, hogy a korszak bel- és külpolitikájáról, gazdaság- és társadalomtörténetéről, továbbá az ország működéséről képet alkothassunk. A projektet, amelyet egy háromfős team vezet, a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Medievisztikai Kutatócsoportja koordinálja.
Középkori országgyűlések története

A kutatás a Mohács előtti diétákat vizsgálja. Ez számos területet foglal magában, úgymint új források feltárását, például eddig ismeretlen határozatok, feliratok, leiratok, jegyzőkönyvek, meghívóvelekek és követjelentések kiadását. Metodológiai kérdésekkel is foglalkozik, például a kongregációk tipizálásával – generális vagy részleges gyűlések; a különbség a résztvevők körét illetően. A fókuszban jelenleg a Jagelló-kor áll, amelynek országgyűlési emlékeit teljeskörűen még nem gyűjtötték össze.

Középkori krónikairodalom

A középkori Magyar Királyság területén íródott narratív források elemzése a modern történettudomány létrejötte óta zajlik; új lendületet pedig a Scriptores rerum Hungaricarum c. kiadvány 1937–1938-as megjelenése óta kapott. A régóta ismert művek újbóli vizsgálata helyett a téren jelentős nóvumok eddig ismeretlen elbeszélő források (krónikák, évkönyvek) felkutatásától várhatóak. Az eddigi tapasztalatom alapján efféle szövegek kora újkori másolatokban maradtak ránk, jellemzően heterogén műfajokat magukban foglaló kolligátumok részeként. E kötetek – mindenekelőtt kézirattári állományokban – mindeddig elvétve álltak a hazai medievisztikai kutatás fókuszában.

Magyar–oszmán határháborúk (Jagelló-kor)

Az 1490 és 1526 közötti időszakban a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom közötti konfliktus minden korábbinál élesebbé és állandóbbá vált, különösen I. Szelim szultán trónraléptétől (1512) kezdve. A II. Ulászló király idején még rendszeresen megújított fegyverszüneti szerződések megóvták az országot a szultáni hadjáratoktól, a déli végvárvonalon állandósultak a harcok, amelyek kisebb-nagyobb intenzitással zajlottak. E várak pontos számáról, elhelyezkedésükről, őrségükről mindmáig nincsen áttekintő képünk, ahogyan arról sincsen, hogy – leszámítva a legfontosabb erősségeket – ezek mikor, hány alkalommal cseréltek gazdát. Mindennek elsődleges forrásait egyrészről a királyi mandátumok, másrészről regisztrumok jelentik. Elengedhetetlen továbbá a délszláv országos releváns kutatási eredményeinek ismerete, hiszen ezek forrásbázisa sokszor elérhetetlen a hazai kutatás számára.