Kutatásaim középpontjában a premodern és a modern horvát és magyar irodalom kapcsolati hálóinak feltérképezése áll. Az általam vizsgált paradigmatikus szerzők – Antun Gustav Matoš, Miroslav Krleža, Marija Jurić Zagorka, továbbá Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Ady Endre, Kosztolányi Dezső – művei mellett ma már/még kevésbé ismert szerzők – Enver Čolaković, Sinkó Ervin – műveivel is foglalkozom kutatásaimban.

Horvátország színházaiban a kezdetektől jelen vannak magyar szerzők drámai, zenei és táncművei. Kezdetben a népszínmű, majd a 20. század elejétől a világszerte sikeres magyar színpadi szerzők társalgási színművei, vígjátékai, és főleg operettjei állnak az élen. Vándorszínész-társulatok, valamint hazai és külföldi vendégszereplések. Kutatásaim a magyar színpadi alkotások iránti horvátországi érdeklődés alakulását vizsgálják, különös tekintettel a horvát színházak kapcsolatrendszerére (volt-e külön programjuk az egyes horvát régióknak ebben a kérdésben, vagy ugyanazon szerzőktől ugyanazok a művek szerepeltek a repertorájukban), vizsgálják a kritikai visszhangot, valamint a releváns horvát írók a magyar színpadi művekre vonatkozó reflexióit.