Szakterületem a kora középkori Kárpát-medence és Nyugat-Európa régészete és régészetelmélete, fő érdeklődési köröm az identitásrégészet, a vándorlások kutatása és ezen kutatási irányok kombinálása természettudományos módszerek (izotópos és aDNS elemzések) alkalmazásával. Különböző hazai és nemzetközi projektekben vettem részt, amelyek a fent említett tudományos módszerekre fókuszáltak, mint például a „Changing Societies and Identities. Mobility and Population Transformation in the Carpathian Basin of the 5th to 7th Century A.D" közös magyar-német kutatás, mely különböző szociális (vertikális és horizontális) csoportok szociális interakcióit, táplálkozás- és életmódbeli különbségei kutatta izotópkémiai módszerekkel a kora középkori Kárpát-medencében; valamint a „Tracing Longobard Migration through DNA Analysis"  nemzetközi projekt Prof. Patrick Geary (Institute for Advanced Study, Princeton, NJ) vezetésével, mely elsőként próbálkozott a genetikai vizsgálatok felhasználásával a kora középkori migrációk vizsgálatában.

Jelenleg a HistoGenes - Integrating genetic, archaeological and historical perspectives on Eastern Central Europe ERC Synergy Grant munkatársaként a feladatom egy átfogó adatbázis létrehozása és karbantartása, valamint a különböző adatsorok és eredmények (régészet, fizikai antropológia, izotópok, aDNS) integrálása egy összefüggő történelmi narratívába.

Európa kora középkori történetét meghatározták a különböző irányú és méretű népmozgások, melyek a Nyugat Római Birodalom összeomlása után a mai Európai államok előzményeinek kialakulásához vezettek. A Kárpát-medencét egyaránt érintették különböző germán nyelveket beszélő csoportok (gótok, vandálok, gepidák, langobardok stb.) észak-déli, illetve a sztyeppei eredetű csoportok (szarmaták, hunok, avarok, magyarok stb.) kelet-nyugati mozgásai, mely így ideális terepet jelent a csoportos és individuális szintű mobilitás régészeti lenyomatainak regionális szintű vizsgálatára, illetve a korszak közösségeinek életében betöltött szerepére irányuló kutatásokra egyaránt.

Az identitás régészete a régészetnek egy olyan multidiszciplináris határterülete, mely az identitások – értve ezalatt a státuszokat és szerepeket, amelyek meghatározzák az egyén viszonyát, kapcsolódását közösségekhez és más egyénekhez, melyek így lényegében a társadalom összetartó és szervező elemeit jelentik – elvi működésének, kialakulásának témakörét és csoportosítási lehetőségeit, valamint a régészeti kontextusokban (temető és sír, telep és ház stb.) és leletekben (például tárgykombinációk, díszítés) való kifejezződésüket kutatja.

Az általam vizsgált korszakban és régióban (Nyugat és Közép Európa kora középkora) az írott források kis száma vagy sokszor teljes hiánya miatt a temetkezések jelentik az egykori társadalmi szerveződésre a közösségek mindennapi életére vonatkozó legfontosabb forrásunkat. A halál és temetkezés régészete egyaránt vizsgálja a temetkezést, mint fizikai objektumot és a temetési rítus mögött megbúvó, azt befolyásoló társadalmi folyamtokat is és ezek szerepét a közösség életében.

Egyik fő kutatási területem Nyugat- és Közép-Európa kora középkora, az i.u. 400 és 800 közé eső időszak, mely a Nyugat Római Birodalom széthullásától a középkori államalakulatok elődeinek tekinthető 'barbár' királyságok kialakulásáig tart. Ebben az időszakban Európában mélyreható demográfiai, szociális és kulturális változások mentek végbe, melyek a korszak régészetének központi kérdéskörét jelentik régiónkban.