Kutatásaim középpontjában egy óegyiptomi, sivatag természetű isten, Ha, ’a nyugat ura’ megismerése áll, aki feltehetően külföldi eredetű volt. Ehhez valamennyi szöveges és képi előfordulását figyelembe veszem, amelyek a predinasztikus kortól a római korig terjednek. E források kutatása – köztük publikálatlan dokumentumokkal – a 21. dinasztia előtti anyagot illetően egy doktori disszertáció megírásával lezárult, és jelenleg a későkori források holisztikus vizsgálatánál tart. 

Kutatásaim során arra is keresem a választ, hogy kapcsolódó szövegek és ábrázolások egy konkrét isten esetében hogyan jelenítik meg az egyiptomi ember sivatagról és nyugatról alkotott koncepcióit. Ennek kapcsán megkísérlem meghatározni azt is, milyen jelentésátvitelek azonosíthatók e kognitív folyamat során. E kutatások részét képezi továbbá a Ha-szövegekben előforduló sivatag jelentésű szavak szemantikai vizsgálata is. 

A rendelkezésre álló források természetéből adódóan bizonyos vallásos szövegek esetében szöveghagyományozódás kapcsán is lehetőség nyílik kutatásokat végezni, különös tekintettel a Piramisszövegek egy szövegcsoportjára (Élelmezési szövegek) és újbirodalmi elitsírokból származó feliratokra. Ezek produktív és reproduktív szöveghagyományozódásra, valamint fogalmak hagyományozódásra is remek példákkal szolgának. 

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Thébai Magyar Régészeti Missziója TT 65 Alprojketjének tagjaként újbirodalmi Nebamun/Imiszeba-sír mennyezeti szalagfeliratai is kutatásaim részét képezik. Fő célom e szövegek liturgikus tartalmának azonosítása és a halotti liturgikus szövegek korpuszán belül tágabb kontextusba helyezése. Ez a szövegek lehetséges előzményeinek, tartalmi vagy szó szerinti párhuzamainak azonosítását jelenti, és az intertextualitás kérdését is érinti. Kutatásaim végezetül érintik a rituális tér és a benne található szöveg kapcsolatának értelmezését.