Kutatásaim középpontjában az identitáselméletek, a tömegkultúra és a társadalom, illetve az egyéni és kulturális emlékezet viszonya áll. Irodalomtörténészként a nemzeti identitás 19. századi nyelvi megképződésével foglalkoztam, amelynek folytatásaként a kutatást kiterjeszettem az irodalmi szövegek mellett a populáris kultúra termékeire és a médiaszövegekre. Jelenleg egy konkrétabb kérdéssel foglalkozom: a nyugat-európai modernitásban kialakuló, majd lokálisan és figurálisan is szétterjedő urbánus identitás-modellek megjelenésével, elterjedésével, azok kelet-európai derivátumaival, valamint a 20. századi tömegkultúra különféle színtereiben játszott szerepének történeti és elméleti vonatkozásaival. 

A hidegháborús tömegkultúra kutatása világossá teszi, hogy a politikai és ideológiai értelemben szembenálló világhatalmak és szövetségeseik között kulturális kölcsönhatások és együttműködések fennálltak. A szocialista tömegkultúra, elsősorban televíziós kultúra kutatása pedig megmutatja az egyes nemzeti kultúrák működését és a nacionalizmus működésmódját az internacionalista ideológiai környezetben.

Az interdiszciplináris média- és kultúratudományok egyik leginkább fejlődő ága a kelet-európai fehérséggel, a kelet-európaiak felé irányuló rasszizmussal, illetve a régióban uralkodó rasszizmussal, és a periférikus vagy másodlagos fehérséggel kapcsolatos kutatások. A történeti és kortárs politikai, közéleti, kulturális, mediális reprezentációk vizsgálatával olyan kérdésekre keresi a választ ez a terület, hogy mi köze van a centrum-periféria elméleteknek és a prekaritásnak a médiareprezentációhoz, vagy a fehér felsőbbrendűségnek a politikai irányzatokhoz a régióban.