Az emlékezés kérdésének, valamint a történetírásban megjelenő eszmék vizsgálatának az ókortörténetben is fontos szerep jut. Egy görög polis vagy Róma – illetve olyan, a városnál kisebb vagy nagyobb egységek, mint egy nemzetség vagy egy népcsoport – eredetét, múltját tárgyaló (illetve ábrázoló) források összehasonlító (vagy önálló) elemzése lehetőséget teremt a görög és római történeti gondolkodás, és kultúra megértéséhez. 

A vallás és politika összefüggéseinek vizsgálata a római történelem kutatásának fontos terepe. A római istenek kultuszainak, illetve alakjuk értelmezésének története (változása) beágyazódik a politika történetébe, a politikai cselekvés pedig elválaszthatatlan bizonyos vallási formáktól és elképzelésektől. A két szempontot egyszerre érvényesítő kutatás, mind a vallás- mind a politikatörténet számára szolgálhat eredményekkel.

A római auctorok és a Róma történelmét tárgyaló görög szerzők munkái továbbá a feliratos emlékek rendkívül gazdag anyagot kínálnak a téma kutatásához. A római „értékfogalmaknak” vagy a politikai elit és a köznép kapcsolatát szabályozó viselkedési normáknak (etc) a vizsgálata mellett fontos szerephez kell jutnia a kutatásban a politikai konfliktusok ilyen irányú elemzésének is. 

Augustus kora a római történelem egyik legnagyobb és legösszetettebb forrásanyaggal rendelkező korszaka. A negyvenes évek végének és a harmincas éveknek a polgárháborúi úgyanúgy számos kidolgozandó témát kínálnak, mint a principátus kialakításának évei akár politika-, akár társadalom- akár kultúrtörténeti (etc) szempontból.