Az ókori Mezopotámia óbabilóni kora (Kr.e. 20-17. század) az emberiség történetének egyik első olyan időszaka, amelyből írásos források nagy számban ismertek, így az egykori társadalom szélesebb körének mindennapi életébe is bepillantást nyerhetünk. Az agyagtáblákra írt ékírásos dokumentumok (örökségi, házassági, ajándékozási, örökbefogadási, eladási okmányok, periratok, levelek, magánfeljegyzések) és a régészeti források (lakóházak, háztartási felszerelések) felhasználásával lehetőségünk van a társadalom alapvetőegységeként működő háztartások különböző típusainak vizsgálatára, így az egész társadalom egy újfajta megközelítésére. A vizsgálat során négy különböző háztartástípust sikerült elkülöníteni.  Jól látható a lakóházak mérete, belső berendezése, ill. tárgykészlete és a tulajdonosok társadalmi helyzet közötti összefüggés. Az egyes háztartástípusokat például eltérő számú és minőségű tárgy jellemzi, különösen fontos különbséget jelentenek a drága, importált nyersanyagokból készült tárgyak, például a különleges fafajtákból készült bútorok, vagy a fémedények. Egyértelműen látszik, hogy a legnagyobb háztartások építészeti hátterét és tárgykészletét úgy alakították ki, hogy képesek legyenek nagy számú vendégsereget fogadni. A vendéglátás és lakoma alapvető társadalomszervező erőként működtette a háztartások hálózatát.

Kutatásaim egyik hangsúlyos területe egy iraki kurdisztáni tell-település, Grd-i Tle vizsgálata. A 2016 óta évenkénti egy hónapos ásatássorozat legfontosabb célkitűzése, hogy jobban megismerhessük az Ókori Kelet egyik legfontosabb hatalmának az Újasszír Birodalomnak (Kr.e. 9-7. század) a működését, méghozzá a határterületein keresztül. Grd-i Tle (az ókori nevét ma még nem ismerjük) a rendkívül termékeny Rania-völgy nyugati felét uraló helyi adminisztratív központ lehetett, ahol birodalmi tisztviselők ellenőrizhették a környék erőforrásait. Különösen fontos, hogy ez a település egy ellenséges támadás, talán egy szkíta betörés során elpusztult, így a leletegyüttesek a romok között a szokásosnál sokkal jobban megmaradtak. A 30 méter magas, és közel 10 ezer évi megtelepedés maradványait őrző domb kutatása emellett lehetőséget ad a régió helyi kulturális sajátosságok vizsgálatára is. Az újasszír kori emlékeken kívül eddig egy iszlám erődítmény és temető, valamint egy hellénisztikus-párthus kori település maradványait tártuk fel. A kutatás fontos része az eddig előkerült hatalmas mennyiségű leletanyag dokumentálása, rögzítése egy nagy adatbázisban és ezek feldolgozása.

A mai Raqqa (Szíria) melletti Tell Bi’a dombján, a bronzkori Tuttul városának maradványain 509-ben építettek fel egy kolostort agyagtéglából. A lelőhelyet a Deutsche Orient-Gesellschaft régészeti expedíciója vizsgálta 1980-tól, és már az első években a kolostor számos különböző kisebb részét kiásták, de még az épület funkciója nem derült ki. 1990-ben csatlakoztam a kutatócsoporthoz, és a rám bízott felületen ekkor előkerült mozaikpadlók szír feliratai egyértelművé tették, hogy egy kolostorról van szó. Az épület jelentősége miatt egy önálló programban került sor a kompexum kutatására. Három évadon keresztül sikerült a több mint ötven feltárt helyiségből álló együttes nagy részét kiásni. A munka során a szír ortodox (jakobita) hagyományt követő templomon kívül három szinte teljesen ép, kiváló minőségű mozaikpadló került elő, melyeket állatalakok, főleg madarak sokaságával díszítettek. Emellett egy Szíriában teljesen egyedi étkezőt (refectorium) és konyhát is kiástunk kör alakú agyagpadokkal, melyeknek csak Egyiptomban van párhuzamuk. A térségben rendkívül ritka az agyagtéglából épített kolostor romjai az egykori élet számos egyéb nyomát is megőrizte. Jelenleg számos résztanulmány megjelenése után a végső publikáció elkészítése folyik.