Doktori disszertációmban a 2000-es évek körül és után megjelent skandináv történelmi regényeket vizsgálom. Mivel angol, német és magyar nyelvterületen már többen megfogalmazták, hogy a kortárs történelmi regény egyértelműen eltávolodott a posztmodernizmus jól körülhatárolható műfaji modelljétől, kézenfekvőnek tűnt, hogy a skandináv irodalmak kutatásában tapasztalt hiátust kitöltsem egy részletes munkával. Úgy vélem, hogy azok a dán, norvég és svéd szerzők (Kim Leine, Per Olov Enquist, Malte Persson, Roy Jacobsen, Anna-Lise Marstrand Jørgensen, Magnus Florin stb.), akik az utóbbi évek szépirodalmi történelmi fikcióját meghatározzák, túlléptek a posztmodern írók (Atle Næss, Carina Burman stb.) jellemző kelléktárán. A szöveg, implicit szerző és olvasó közötti állandó és önreflektív interakció, a romantika formai kísérletezésének ironikus felelevenítése (fiktív közreadók, kallódó kéziratok, töredékes elbeszélésmontázs), a számtalan elbeszélő segítségével kialakított többnézőpontúság már nem tipikus elemei az utóbbi két évtized történelmi regényeinek – Skandináviában sem. Helyüket átvette a stabil elbeszélői hang, a gyakran lineáris eseményelbeszélés és a cselekménykoherencia.

Kutatásaim középpontjában a központi skandináv (dán, svéd, norvég) szerzők és műveik magyarországi recepciója áll. Eddigi tanulmányaim során igyekeztem feltárni, hogyan hatottak egyes modern szerzők a századeleji irodalmi generációk, elsősorban a Nyugat köré csoportosuló fordítók (pl. Hajdu Henrik, G. Beke Margit), írók (pl. Déry Tibor, Szerb Antal), költők és drámaírók munkásságára és szemléletére. A skandinavisztikán belül már egyre ismertebbé váló (Edward W. Said nyomán az orientalizmus mintájára alkotott) borealizmus jelenségével foglalkozom, vagyis azzal az „információs szűrővel”, amely ismerethiány, ill. szándékos vagy önkéntelen ismerettorzítás révén poétikai rangra emel olyan tévedéseket, félreolvasásokat és képzeteket, amelyek a megszülető alkotások retorikai és tematikai arculatát meghatározzák. Így észrevehetjük Knut Hamsun Panjának (1894) lenyomatát Déry Tibor első regényén, a Lián (1917), Szerb Antal Skandinávia-mítoszát A világirodalom történetében (1941) vagy Hajdu Henrik politikai motivációit fordításainak hátterében.

Henrik Stangerup (1937–1998) munkásságának kutatása, különös tekintettel a hosszabb prózaművekre.

Peer Hultberg (1935–2007) dán író munkásságának kritikai feldolgozása, regényeinek, elbeszéléseinek, drámáinak értékelése és elhelyezése a kortárs dán és nemzetközi irodalmi szférában.