Az irodalomelmélet ezredvégi két legjelentősebb diskurzusát, az irodalmi hermeneutikát és a dekonstrukciót egyaránt a Saussure-i szemiológia alapjai, s az ezekre épült irodalomszemiológia határozza meg. Irodalomtudományos elemzéseim ennek a két nagy diskurzusnak a feszültségteli dialógusára összpontosítva bontakoztak ki, konnkrét műelemzések formájában éppúgy, ahogy metateoretikus elemzéseimben, amely utóbbiak jelentős hazai irodalomtudósok munkáit értelmezték, a diskurzuselemzés gyakorlatát is felhasználva. 

A 20. századi francia prózából elsősorban Marcel Proust korszakos nagy regénye, az A la recherche du temps perdu áll(t) elemzéseim fókuszában, a 20. századi magyar prózából pedig Kosztolányi Dezső, kinek két regényéről is elemző monográfiát publikáltam. Proust és Kosztolányi prózájának összehasonlító elemzésével is megpróbálkoztam. A 20. századi magyar költészetből néhány tanulmány (Orbán Ottóról, Kassák Lajosról) mellett József Attila költészetéről publikáltam legutóbb monográfiát. Esterházy Péter prózájával is huzamosan foglalkozom, elsősorban első regényével, a Termelési-regénnyel.