Az elbeszélő formák alakulástörténete nem tekinthető tisztán autonóm folyamatnak. Minthogy az elbeszélések szorosan beágyazottak a különféle kulturális, társadalmi, sőt gazdasági gyakorlatok hálózatába, a kutatás fókuszában azok a kölcsönhatások, illetve ezeknek az európai modernség történetében játszott szerepe áll, amelyek a különféle narratív eljárások, publikációs hálózatok és olvasásmódok közötti bontakoztak ki. Ahhoz, hogy ez a célkitűzés elérhető legyen, a klasszikus narratológiai módszereket olyan újabb közelítésmódokkal szükséges kiegészíteni, amelyeket a lehetséges világok, a transzmediális történetmondás vagy az olvasási folyamat vizsgálatára dolgoztak ki. Ezáltal a modern elbeszélői megoldások a világalkotás és az értelmezői tapasztalat dinamikus összefüggésrendszerében írhatók le.

A századforduló irodalma többszörös térbeli orientációval jellemezhető. A modern magyar irodalom alakulástörténete nemcsak központ és periféria szembeállítása mentén helyezhető el és értelmezhető, hanem az Osztrák-Magyar Monarchia kulturális életének kontextusában éppúgy, mint a nyugat- és kelet-európai írókhoz való viszonyában (Dickenstől Hoffmannon át Turgenyevig és Csehovig). Ezek az összetett geopolitikai, illetve geokulturális viszonyok fogalmi elmozdulást jeleznek az irodalmi régiók térhez kötött értelmezésétől az irodalmi művek egy szélesebb, többrétű hálózata felé. Ez a szemléletbeli módosulás pedig fényt vet azokra a folyamatokra, amelyek révén a térbeliség reprezentációjának narratív mintázatai újraszerveződtek a modern magyar irodalom jelentkezése során.

A „két kultúra” C. P. Snow-i elgondolása éles szakadást feltételezett művészetek és tudományok között azáltal, hogy figyelmen kívül hagyta a közöttük húzódó sűrű kommunikációs hálózatot. A gondolatok írók és tudósok közti áramlásának és ennek során történő átformálódásának föltárása azonban jobb megértését teszi lehetővé az irodalom társadalmi modernizálódáshoz és technikai haladáshoz fűződő viszonyának. Ekként a kutatás fő célja a fenti kölcsönhatások minél részletesebb leírása és módszeres értelmezése a modern gondolkodási attitűdök és intézmények összefüggésében. A várható eredmények a modern irodalom olyan aspektusaira hívhatják föl a figyelmet, amelyeket eleddig elfedett természettudományok és bölcsészet merev ellentétének modern tévképzete.