Az egyéni különbségek nyelvtanulási sikerességre gyakorolt hatása közismert a második- illetve idegennyelv tanulás esetében, és ezen egyéni különbségek tanulmányozása áll érdeklődésem középpontjában kutatói karrierem kezdete óta. Vizsgálódásaim korábban a nyelvtanulói kreativitás esetleges hatásaihoz kapcsolódtak, újabban viszont a nyelvtanulás folyamata során megtapasztalt érzelmeknek a nyelvtanulóra és az általa megszerzett nyelvtudásra gyakorolt hatásait kutatom. Különösen az olyan pozitív érzelmek, mint a nyelvtanulás élvezete, a büszkeség, a remény és a kíváncsiság nyelvtanulási folyamatban betöltött szerepe érdekel. Továbbá hiszem, hogy a nyelvtanulás során átélt szubjektív flow élmények tanulmányozása is hozzájárulhat a nyelvelsajátítás jobb megértéséhez.

A feladatalapú nyelvtanulás és nyelvtanítás egy olyan pedagógiai megközelítést takar, mely a tanulási feladatot (task) tekinti a tanulás és oktatás alapegységének. Pszicholingvisztikai szempontból nézve a feladat, főként egyes feladatjellemzők, a nyelvtanulókat arra késztetik, hogy különféle, a nyelvelsajátítás szempontjából hasznos információfeldolgozási folyamatokban vegyenek részt. Tágabb értelemben azzal a feltételezéssel élhetünk, hogy egyes feladatjellemzők összekapcsolhatók a nyelvi output bizonyos aspektusaival, ami szükségessé teszi a feladatjellemzők és nyelvi mutatók alapos vizsgálatát, hiszen ezek a feladatok megtervezéséhez szolgáltatnak rendkívül fontos információkat. Az évek során többféle feladatjellemző, úgy is mint kognitív komplexitás illetve a feladat tartalmi része felett gyakorolt ellenőrzés, hatását vizsgáltam empirikus kutatásokban.