A decemberi Nobel-díj újra reflektorfénybe állította Krasznahorkai László munkásságát: az ELTE-n indult Krasznahorkai-év nyitórendezvényén az ELTE kutatói az író legújabb regényét elemezték, vizsgálva annak poétikai újításait, a főhős „angyali” karakterét, valamint a szerzői alteregó szerepét.
Krasznahorkai László Nobel-díja alkalmából az Egyetem egyéves programsorozatot indított, amely 2026 végéig konferenciákkal, könyvbemutatókkal, beszélgetésekkel, filmvetítésekkel és más eseményekkel tiszteleg egykori hallgatója előtt.
A december 10-i nyitórendezvényen élőben közvetítették a díjátadó ceremóniát, majd levetítették a szerző december 7-én elhangzott Nobel-előadását. Az ezt követő beszélgetésben az ELTE irodalomtörténészei – Gintli Tibor, Radnóti Sándor, Schein Gábor, Szilák Flóra és Zsadányi Edit – az író legújabb regényének témáit, poétikai újításait és az életműben betöltött helyét vizsgálták. A diskurzus középpontjában az a kérdés állt, mennyiben folytatja és mennyiben rendezi át a regény a Krasznahorkai-próza jellegzetes motívumait.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy a főhős, Papp András – egy szegény, jóságos, gyermekkora óta elhivatott lepkekutató – rokonítható az életmű korábbi „angyali” figuráival. Ugyanakkor lényeges eltérés, hogy nem naiv karakterként jelenik meg, mert reflektáltan választja a szeretet és az elfogadás magatartását. Ez a tudatos „szentség” új színt visz a korábbi, egyszerűségükben tiszta szereplők mintázatába. A regényben hangsúlyosan jelen levő „angyalkérdés” több résztvevő szerint is összefügg Krasznahorkai Nobel-beszédének angelológiai motívumaival.
Fontos témává vált a két főalak, Papp András és a név szerint is többször említett „Krasznahorkai László író” viszonya. A szerzői alteregó felléptetése erős autofikciós gesztus, amely továbbviszi a korábbi művek (A Manhattan-terv, Az utolsó farkas, Rombolás és bánat az ég alatt) önreflexív vonalát, de itt korábban nem látott mértékben humoros, ironikus, olykor parodisztikus formában. A résztvevők többsége ezt a felfokozott öniróniát a regény egyik legfontosabb újításaként értékelte.
A beszélgetés kiemelt pontja volt, hogy a regény – a korai apokaliptikus művekkel szemben – nem egyoldalúan pesszimista. A résztvevők szerint a humor, a játékosság, a barátság és az apró, mégis jelentéses gesztusok abba az irányba mozdítják el a szöveget, hogy a világ romlottsága talán mégsem zárja ki a jó lehetőségét.
Forrás: ELTE