Barátné Prof. Dr. Hajdu Ágnes (ELTE Könyvtár- és Információtudományi Intézet) és Bairaboina Lachaiah tanulmánya a felhasználói preferenciákat tárja fel a könyvtári terek és az információs források között nyilvános könyvtári környezetben, különös tekintettel az indiai Telanganában található Suryapet District Central Public Library-re.
Suryapet kerület tíz legnépszerűbb könyvtára között helyet foglaló közkönyvtár szolgáltatásait 4,4-re értékelte a 112 használó. Az elégedettséget tükröző magas értékelés mellett a vélemények relatív nagy száma vezette a szerzőket arra, hogy érdemes mélyebben megvizsgálni a könyvtár fizikai tereit, szolgáltatási struktúráját, felhasználóinak megoszlását.
Egy strukturált kérdőív segítségével 253 felhasználótól gyűjtöttek adatokat, akiknek többsége diák, ill. egy speciális csoport, a versenyvizsgázók köre volt.
Az elemzés megvizsgálta a könyvtárhasználati szokásokat, a személyes és a könyvtár által biztosított anyagokra való támaszkodást, valamint a könyvtári infrastruktúra és szolgáltatások különböző aspektusaival való elégedettséget.
Az elemzés a felhasználói elégedettség három alapvető dimenzióját tárta fel: a könyvtár kényelmét, a létesítményeket és a segítséget. Az eredmények azt mutatják, hogy a felhasználók hajlamosak a fizikai vizsgálati környezetet előnyben részesíteni. Ez összhangban van a korábbi szakirodalommal, amely azt sugallja, hogy az intenzív tanulmányi felkészülés idején különösen, a fejlődő országokban a felhasználók jobban értékelik a kedvező fizikai tanulási légkört, mint a könyvek vagy a digitális tartalmak elérhetőségét.
Az a tény, hogy a felhasználók több mint 83%-a naponta látogatja a könyvtárat, és több mint négy órát tölt ott, aláhúzza a könyvtár tudományos munkaterületként betöltött szerepét – különösen azok számára, akiknek esetleg nincs megfelelő infrastruktúrája, stabil elektromos és wifi kapcsolata, IT eszközei és elérhetőségei otthon. Egyes források rendelkezésre állása ellenére a felhasználók többsége arról számolt be, hogy saját anyagaira támaszkodik, jelezve, hogy a könyvtár elsősorban helyként, nem pedig tartalomszolgáltatóként szolgál.
A több erőforrás iránti elvárás azonban továbbra is látható, mivel a válaszadók több mint fele jelezte, hogy további anyagokra van szükség, még akkor is, ha magát a teret helyezi előtérbe. Az ilyen eredmények a környezeti igények és az akadémiai támogatás közötti összetett kölcsönhatást tükrözik, rámutatva a "hasznos" könyvtár változó felhasználói definíciójára.
A tanulmány is aláhúzza, hogy a csendes, barátságos tér pszichológiai fontosságát nem lehet alábecsülni. Érdekes módon a könyvtári létesítmények és segítségnyújtás másodlagosnak bizonyult. Ez a magyarországi felmérések eredményeivel gyökeresen szembenálló gyakorlat.
A személyzet támogatásával, a nyomtatási szolgáltatásokkal és a különböző képességű felhasználók elérhetőségével való elégedettség azt sugallja, hogy bár a hely kritikus, a szolgáltatás minősége továbbra is az általános élmény szerves része.
Egy másik kulcsfontosságú megállapítás az, hogy a versenyvizsgára jelentkezők, különösen az állami szintű vizsgákra készülők, alkotják a többségi felhasználói bázist. Ez a demográfiai csoport nagyfokú koncentrációt és stabil rutint igényel – ezeket az igényeket a könyvtár fizikai felépítése jól kiszolgálja. Az egyéni csendes tanulási zónák jelentős előnyben részesítése a csoportterekkel szemben tovább erősíti azt az elképzelést, hogy a könyvtárat inkább fegyelmezett tanulmányi helynek, mint közösségi interakciós központnak tekintik.
Míg az olyan demográfiai változók, mint az életkor és a nem, nem befolyásolták jelentősen az elégedettséget, a magasabb iskolai végzettségű felhasználók elégedettebbek a könyvtár kényelmével, talán azért, mert elvárásaik jobban illeszkednek a környezethez, de egyben kritikusabbak is lehetnek a környezet kisebb hiányosságaival szemben.
Összességében ezek az eredmények megerősítik azt az elképzelést, hogy a könyvtárak sokrétű szerepet töltenek be, de bizonyos felhasználói csoportok számára, különösen a tanulmányi és karriercélokkal rendelkezők számára, a térbeli hasznosság elsőbbséget élvez a tartalomgazdagsággal szemben.
Az eredményeknek politikai következményei is vannak. Azt sugallják, hogy az ergonómiai infrastruktúrába, a zajszigetelésbe, a stabil internetbe és a megfelelő világításba történő befektetés nagyobb felhasználói elégedettséget eredményezhet, mint az azonnali tartalomszerzés önmagában. Ez azonban nem mehet a gyűjtemények frissítésének vagy a digitális hozzáférés bővítésének rovására. A stratégiai tervezésnek inkább fel kell ismernie a tér és a tartalom közötti szinergikus kapcsolatot – az egyik lehetővé teszi a másik hatékony használatát. Ebben az összefüggésben a könyvtár "harmadik helyként" betöltött szerepe még jelentősebbé válik, nemcsak tudásközpontként, hanem támogató tudományos ökoszisztémaként is.
Ennek a dinamikának a megértése különösen fontos a fejlődő országokban, ahol a könyvtárak gyakran korlátozott erőforrásokkal működnek. A közkönyvtáraknak stratégiailag korlátozott költségvetést kell elkülöníteniük, hogy hatékony szolgáltatásokat nyújtsanak, miközben kielégítik a különféle tudományos, szakmai és személyes igényeket. A könyvtárak kettős funkciója – mint fizikai környezet és információszolgáltató – kézzelfogható kihívást jelent. A tér és a tartalom relatív értékéről szóló vita nem pusztán akadémiai; tükrözi a könyvtárak mint fejlődő organizmusok megélt valóságát.
Egyes felhasználók továbbra is a fizikai gyűjteményekre és a személyes térre támaszkodnak, míg mások a digitális adatbázisok, az e-könyvek és az online hozzáférés felé vonzódnak. Ezek a változatos preferenciák kihívást jelentenek a könyvtárak számára, hogy egyensúlyt teremtsenek a fizikai infrastruktúra és a digitális vagy hagyományos erőforrásbővítés között.