A Magyar Napló Kiadó gondozásában jelent meg Jancsó Lula művészettörténet szakos hallgatónk első kötete.
A Lehetne szép egy modern, reflektív elbeszélő költemény, amely egy huszonéves elbeszélő tapasztalatain keresztül próbálja megfogalmazni a szeretet, a választás, a veszteség és az elengedés kérdéseit. Kortárs János vitézként is értelmezték már. A megjelenést Háy János biztatása kísérte, a borítón Müller Péter Sziámi ajánlása olvasható. A kötet a Magyar Napló Kiadó gondozásában jelent meg, NKA-támogatással.
„Jó lenne, ha nem a semmi lenne az isten, hanem Isten maradna az isten. Az Istent úgy értem, valami szép, valami jövő, valami mennyei, valami jó, amiben bízunk és ez a jó nagyon hiányzik ma. A könyv arra hívja fel a figyelmet, hogy legalább eszmény szinten maradjon meg a belső iránytű. Mint ahogy Marcus Aurelius is emlékeztet: Az ember lelke olyan, amilyenné gondolatai teszik. A világ nem kívül van, hanem benned.” Egy generáció nevében szól a 22 éves író. Ez a generáció még mindig hinni akar abban, hogy az élet, akárhogy is, még mindig lehetne szép.
A kézirat korábban felkerült az Esterházy Alapítvány élettörténet-pályázatának shortlistjére, és két, a kötet részletéből készült rövidfilm idén szerepelt a Szirtes András kísérleti filmszemlén. Miközben itthon készült a könyv, a szerző három angol nyelvű írása eljutott a The New Yorker szerkesztőségéhez is.
A Lehetne szép a Lehetne élet trilógia első részeként jelent meg. A három kötet, a Lehetne szép, a Lehetne jó és a Lehetne igaz, együtt a felnőtté válás útját rajzolja fel.
A kötetet megjelenése előtt és után több helyen figyelem kíséri, bekerült a Nők Lapja és a Refresher könyvajánlójába, a szerzővel pedig egy interjú is megjelent a Népszavában.
Az interjúban fordulópontként tanítója, Cserhalmi György kérdését említi:
– Miért nem írod le? Van tollad és papírod, nem? – Amit aztán leírt, Háy Jánosnak mutatta meg – ő szólt pár jó szót, ami egy jóleső rezonancia volt, mintha valaki megsimogatta volna a fejemet – idézi fel. Bár mesterének így is édesanyját nevezi, aki egy igazi „Van Gogh-i nő” – ugyanazzal a kedvességgel megáldva, bár a füle még megvan – viccelődik.
Minden áldott reggel
Rejtelmes pillanat az álom és ébredés közti átmenet,
időtlen tudatlanságból fátyolos öntudatba átvezet.
Semmiből ébredek a valóságra, megmagyarázhatatlan.
Körvonalakra, melyek olyat körvonalaznak, mit felfogni nem tudok.
Ki vagyok én? – ki érzékeli, miért állnak itt bútorok?
Nem értem azt se, mi látható, de azt se, mi láthatatlan.
Mozdulatlan minden, életre kelt a nemlét,
csend van, mint akkortájt,
mikor Ádám meglátta Éva mellét.
Jaj, miért adott Isten csak félhomályt?
Minden reggel úgy múlik el, hogy soha nem térhet vissza.
A vekkerre fel sem merül létünk feltárhatatlan titka.
Telik az idő, behunyom, kinyitom szemem.
Deres reggel didergek vastag takaró alatt,
perzselő nyári zsaluk mögött meztelen fekszem hanyatt,
a beszűrődő fény mindig más, észre sem veszem.
A 7368. reggelen arra ébredek, mintha nyolcéves lennék,
mikor tudtam, hogy kell élni, okosabb voltam.
Ma ismét könnyű a reggel, engedi a vízfesték,
hogy égkékem napsárgában oldjam.
Minden reggel úgy múlik el, hogy soha nem térhet vissza.
Ma bárányfelhők libbennek az égen, az ablak nyitva,
méhecskék boldogok a hársfa illatától.
Holnap a sötét szobában az ördög jön el értem,
nem tudom lebeszélni, sőt rosszindulatát értem,
haragját megérdemlem igazából.
A 7375. reggelen arra ébredek, keresem, hova bújhatnék el,
hogy egy lidérces álom után kapkodom a levegőt, mintha
mély, zavaros, háborgó víz alól kifulladva bukkannék fel.
Minden reggel úgy múlik el, hogy soha nem térhet vissza.
A szerző így ír magáról:
Jancsó Lula vagyok, 22 éves. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán hallgatok művészettörténetet és irodalmat 2023 óta. A Corvinus International Relations szakán is elkezdtem tanulmányaimat. Beszélek angolul, németül felsőfokon, olaszul társalgási szinten. Színészetet tanultam, játszottam több kisfilmben. Gyerekkorom óta írok, a mai napig naplót és 2022 óta verseket, novellákat, amelyekből néhány megjelent irodalmi folyóiratokban.
Családom vadvirágos, diófás, lankás tájakról, a Felvidékről, Erdélyből, cseh és szász területről származik. Keveredik a szívemben egész Európa szellemi hagyatéka, József Attila, Kosztolányi, Petri, Villon, Knut Hamsun, Céline, Camus, Kafka, Csehov, Duras, Thomas Mann, de néhány tengerentúli író is közel áll hozzám, például Malcolm Lowry, Sylvia Plath,García Márquez, Borges, Cortázar és még sokan mások.
Ahogy megyek az utcán, zenét hallgatok, figyelem az embereket. A zene óriási inspiráló erővel hat rám, hallgatása közben a legegyszerűbb külvárosi részlet is fennkölt, filmbéli hangulatot nyer. Úgy érzem, ilyenkor kinyílik a lelkem.
